1. fejezet

El is készültem naggyából az oldallal (bár még fel kell raknom egy csomó mindent) és az első fejezettel is végeztem .Remélem tetszeni fog.A véleményeteket,ötleteiket várom az oldallal és történettel kapcsolatban is. :)

1. fejezet
Tervek
Az ébresztőórám hangos csipogására kaptam fel a fejem. Bosszúsan tapogattam, az éjjeliszekrényemen, hogy végre elhallgattassam. Majd mikor erősen ráütöttem az darabokra hullt szét. Remek ez a héten már a harmadik…- gondoltam - pedig még csak szerda van. Nagy nehezemre kikecmeregtem az ágyból és a ruhásszekrényem felé vettem az irányt. Drága nagynénimnek, Alicenek köszönhetően elmondhattam magamról, hogy a világon az enyém a második legnagyobb ruhásszekrény… persze csak Alice után. Ez nem kis fejtörést okozott nap, mint nap, hisz a sok ruha közül nehéz volt választani, ráadásul a legtöbb ruha nem az én ízlésemet tükrözte. Ebben, is mint sok más dologban anyára ütöttem, inkább maradtam a sima farmer póló összeállításnál, nem szerettem a túl feltűnő ruhadarabokat. Miután felöltöztem, lesiettem a konyhába, hogy még suli előtt megreggelizzek, bár őszintén szólva nagyon nem volt ínyemre az emberi étel, jobb szerettem a vért, de ma már nem volt időm suli előtt egy vadászatra is. Én is úgy, mint egykoriban anya és apa a Forksi Gimnázium tanulója voltam. S bár a környéken mindenki úgy tudta, hogy a Cullen családból csak én, Esmee és Carlisle maradt itt, anya, apa, Alice és Jasper is Forksban éltek, bár ők pár évente elmennek néhány hónapra, és utazgatnak. Rose és Emmett már egy ideje külön éltek Alaszkában, de sokszor jöttek látogatóba hozzánk, az én nagy örömömre. A családtagjaim mind vámpírok voltak… kivéve Charliet és Reneet akik emberek… na meg itt voltam én, aki félig vámpír félig ember… ennek megvoltak a maga előnyei és hátrányai. A barátaim vérfarkasok vagy emberek voltak, a fajtánkbeliek közül nem akadtak barátaim, ennek az egyik oka, hogy nem sűrűn jött velünk szembe az utcán egy vámpír, a másik ok pedig, hogy nem minden vámpír olyan, mint mi, ők nomádok, vagyis emberi vért isznak.
Anya és apa nem voltak itthon már kora reggel vadászni mentek. Gyorsan kinyitottam a hűtőt és valami olyan étel után kutattam, aminek nincs olyan gusztustalan szaga és állaga. Végül egy tál müzli mellett döntöttem, bár ami azt illteti ennek sem volt valami ínycsiklandó íze. Még csak fél hét múlott és fogalmam sem volt, hogy mivel üthetném el az időt addig, amíg Alice értem nem jön. A suliba nyolcra kell beérni, szóval nénikém csak fél nyolc körül fog értem jönni. Én és a szüleim a Cullen háztól nem messze laktunk egy kis házikóban, amit még Esmee adott születésnapi ajándékba anyunak.
Ma is mint szinte minden nap felhős volt az ég, de az eső szerencsére nem esett, így hát kimentem a hátsó kertbe, ahol egy kis tó díszelgett körülette pedig mindent színes virágok borítottak. Fogtam magam és leültem a kis tó melletti padra. Elővettem a telefonomat és tárcsázni kezdtem Kathleen számát. Kathe is nagyon jó barátom volt, akárcsak Jake. Kathe olyan volt számomra, mint a testvérem, egy testvér, aki egyben a legjobb barátnőm. Jake pedig… hát nem is tudom…mostanában kezdtem úgy érezni, hogy talán többet jelent nekem, mint egy barát… de nem lehet ez hülyeség, ha ezt elmondanám neki biztosan kiröhögne. Sőt még az is lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, nem is lenne meglepő, hisz mostanában rengeteg időt töltünk együtt, igen biztos csak emiatt érzek így, Jake csak a legeslegjobb barátom és semmi több.
Bepötyögtem az utolsó számot is majd megnyomtam a hívás gombot. Már, majdnem hét óra volt, mostanra már biztosan felkelt. Így is volt, bár már majdnem bekapcsolt a hangpostája, de még az utolsó csöngés előtt felvette.
- Szia Nessie! Mi újság? Hogy-hogy ilyen korán hívsz? – szólt bele Kathe vidám hangon.
- Szia Kathe! Hát igazából semmi, csak már rég elkészültem és anyuék nincsenek itthon, elmentek… - aztán hirtelen elhallgattam.
- Hova? – kíváncsiskodott Kathlen. – Ohhh, ja persze… vadászni. – esett le neki.
Kathlen mindent tudott rólunk. Már 1 éve elmondtam neki mikor kezdett neki ez az egész dolog gyanússá válni. Nem csak ő volt az egyetlen ember aki tudott rólunk. Ott volt Swan papa, és Renee is tudott mindenről. Apa azt mondta, hogy a Voltiruval nem lesz gond, úgyse jönnek soha erre felé ha pedig mégis erre kerülne sor Alice látni fogja, és majd elutazunk arra az időre vagy anyu beveti különleges képességét és ránkvetíti pajzsát. Így Aro nem fogja tudni kiolvasni a gondolatainkból.
- Igen. – válaszoltam kurtán. Nem szerettem erről a témáról beszélni Kathevel.
- Értem, és akkor ki visz suliba? Jöjjek érted? Vagy egyedül jössz? – kérdezte.
- Köszi nem kell. Alice hamarosan itt lesz értem.
- Okés, rendben. És mikor érnek haza Belláék? – kérdezte ismét kíváncsian.
- Azt mondták holnap estére haza érnek.
- Szuper akkor mit szólnál, ha holnap együtt mennénk suliba? Elmennék érted vagy akár aludhatnál nálunk és mehetnénk tőlünk iskolába! – lelkesedett barátnőm. Kathet egyeltalán nem zavarta, hogy félig vámpír vagyok, egyeltalán nem is félt tőlem. Pedig tudta, hogy veszélyes lehetek rá nézve. De mindezek ellenére az előbb épp meghívott hozzájuk aludni!!! Igaz, hogy elég jó volt az önuralmam, de azért ha csak megkarcolja az ujját vagy elered az orra vére akkor mit csinálnék? Megölném??? Nem arra biztos nem lennék képes, de ha csak megsebesíteném! Hiába csak félvér vagyok, ha ő meg csak egy ember… egy törékeny ember. Kicsit haboztam, mielőtt válaszoltam neki.
- Kat nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne, és apáékat is meg kellene előbb kérdeznem… - próbáltam kifogásokat keresni, hisz csak nem mondhattam azt neki, hogy bocsáss meg Kat, de nem lenne jó ötlet ott aludnom, mert a végén még meg találnálak ölni…
- Jajjj, ne már Nessie! Kérlek! – nyöszörögte.
Azt hiszem mégis muszáj lesz valahogy a tudtára adni,hogy nem szeretném ha bármi okból kifolyólag bántanám.
- Kathe! Tudod szerintem apáék sem rajonganának ezért az ötletért, hisz akármennyire szeretlek, ha véletlenül elveszteném az önüralmam és rád támadnék… - elhallgattam.
- Ugyan Ness te is tudod hogy, nem bántanál. – kérlelt tovább.
- Na jó, tudod mit? Délután felhívom anyáékat és megkérdezem mit szólnának az ötlethez, és majd megkérdezem Alicet hogy, mit lát, nem-e foglak… fogok valami meggondolatlanságot csinálni.
- Köszönöm Nessie!!! Annyira jó lesz!!! – újongott.
- De azért még nem biztos, hogy megengedik… - majd meghallottam Alice kocsijának dorombolását. – Most viszont mennem kell, még a végén elkésünk és Alice is megérkezett.
- Rendben a suliban találkozunk! Szia! – köszönt el Kat.
- Igen, szia! – köszöntem el gyorsan és már szaladtam is a kocsihoz.
Alice türelmesen várt a kocsiban. Arcán széles mosoly terült el mikor beszálltam a kocsiba.
- Jó reggelt! – mondta mosolyogva még mindig.
- Neked is! – válaszoltam.
Nem tudtam vajon mit talál ilyen viccesnek!? Gyorsan bele néztem a tükörbe, hátha én festek viccesen…de nem.
- Hogy aludtál? – kérdezte érdeklődve.
- Kösz, jól! – feleltem.
Pár pillanaton belül már Forksban voltunk. Nénikém szélesen már-már vigyorogva meredt az országútra.
- Megkérdezhetem, hogy mi ilyen mókás? – kérdeztem rá végül.
- Igen… Volt egy látomásom.
- És mégis milyen látomásod? – faggattam.
- Egy afféle csajos estéről. – mondta, s közben majd kicsattant az örömtől. Remek szóval már tud róla. De nem értettem, hogy ez miért teszi őt ilyen boldoggá?
- Igen, már meg is akartalak kérdezni, hogy mit látsz ezzel kapcsolatban, úgy értem nem-e fogok semmi hülyeséget csinálni?
- Nem, dehogy, nagyszerűen fogjátok magatokat érezni. –válaszolta.
- Remek, akkor olyan hat felé elvinnél Katékhez? Majd reggel együtt megyünk suliba. – mondtam el tervünket. Erre azonnal elkomolyodott, mintha valami szörnyűséget mondtam volna.
- Mi??? – kérdezte döbbent arccal.- Ti Katheéknél tartjátok a bulit?
- Természetesen. – feleltem.
- Arról szó sem lehet! Ragaszkodom hozzá hogy, nálatok legyen a buli és természetesen én tervezem majd az egészet! – majd a szemembe nézett s kérlelni kezdett. - Kééééééérlek!
- Hát jó. – egyeztem bele, és végülis jó ötletnek tűnt nem is értem miért nem jutott eddig az eszembe. Ha bármi baj történne a Cullen ház ott van a közelben .- De most mennem kell, különben elkések. Suli után elugrunk még Kathez, utána pedig hozzánk.
- Rendben addigra elkészülök mindennel. Szia Nessie! – köszönt el örömtől kicsattanva.
- Szia Alice! – köszöntem el én is.
Kathe már a terem előtt várt rám ikertestvérével Kevinnel. Nem volt nagy a hasonlóság köztük külsőre és belsőre sem. Amint megláttak Kat odafutott hozzám és két puszit nyomott az arcomra.
- Szia! – üdvözölt boldogan.
- Sziasztok! – intettem oda Kevinnek is. Erre ő is odaintett, majd bement a terembe.
- Na beszéltél Aliceszel? – kérdezte sürgetve.
- Igen, és meg is engedte, de van egy feltétele.
- Feltétele?
- Azt szeretné ha te aludnál nálunk és hogy hadd szervezze meg ő ezt az ottalvós bulit.
- Alice még ebből is óriási felhajtást csinál. – mondta nevetve.
- Várd csak meg a végét… rá se fogsz ismerni a házunkra mire haza érünk.
- Abban biztos vagyok. – helyeselt.
Majd hirtelen megszólalt a csöngő. Kat intett a fejével hogy, ideje lenne mennünk, nehogy elkéssünk Bementünk az osztályba és elfoglaltuk a helyünket az utolsó padban. Hamar telt az idő az iskolában. Nem is kellett nagyon oda figyelnem a tanárra, hisz ezeket már mind tudtam. Az utolsó óra után Kevin elvitt minket hozzájuk és Kathe összepakolta gyorsan a cuccait, majd az ő kocsijával mentünk hozzánk. Szerencsére kívülről nem volt semmi látszata, annak hogy, Alice ismét beindította a fantáziáját. Ugyanezt bentről már nem mondhattam el… mindenhol rózsaszín és lila díszek, a plafonon lampionok lógtak. Az ülőgarnitúra pink takaróval volt letakarva és tele volt lila díszpárnákkal. A tv előtt egy babarózsaszín szőnyeg volt leterítve. A fotelbe egy óriási plüssmaci volt ültetve. Az én szobámban pedig két óriási matrac volt a földre fektetve, lila ágyneművel. A konyhapult telis tele volt az emberek számára finom ételekkel. Nem is tudom mit gondolt nénikém… hogy talán egy 20 fős bulit tartok 2 fős helyett? Mondjuk el se mertem képzelni ha ebből ekkora felhajtást csinál mi lett volna egy igazi bulin? Kat ugyanerre gondolhatott, legalábbis az arcáról ezt olvastam le.
- Uhhh, inkább lássunk neki a leckének. – vetettem fel.
- Jó ötlet. – mondta majd neki láttunk a leckének. Szerencsére nem volt sok leckénk így hamar végeztünk. Azután kimentünk a nappaliba és egy horrorfilmet kezdtünk el nézni. Pont egy ijesztő résznél tartottunk mikor megcsörrent a mobilom. Erre Kat egy óriásit ugrott ijedtében. Gyorsan leállítottam a filmet és felvettem a telefont.
- Háló? – vettem fel félénken, mert még mindig a film hatása alatt voltam.
- Szia Ness itt Jake! – szólt bele. Erre én azonnal elmosolyodtam. Bár nem értettem miért örülök ennyire neki. Hisz minden nap beszélünk.
- Ki az? – kérdezte suttogva Kathleen.
- Jacob. – erre ő odahajolt és belekiabálta a telefonba:
- Szia Jake!!! – hallottam amint Jacob erre elneveti magát. – Ha még egyszer így megijesztesz én komolyan kitekerem a nyakadat. – erre már én is nevettem.
- Kétlem, hogy sikerülne. – felelt neki még mindig mosolyogva.
- De tudod, van pár igazán erős barátom… - incselkedett Kathleen.
Miután végre sikerült abbahagynia a nevetést folytatta.
- Igazából azért kerestelek, hogy nem-e lenne kedvetek leugrani La Pushba?
- Kathe! Szeretnéd meglátogatni Jaket? – kérdeztem barátnőmet, és közben reménykedtem, hogy igennel válaszol.
- Jó ötlet, mért ne? – erre felragyogott a szemem…
- Aha. Egy fél óra múlva jó lesz? – kérdeztem meg Jacobot és próbáltam elrejteni a hangomban bujkáló izgatottságot.
- Igen. Akkor várlak titeket. – mondta.
- Okés! Szia, sietünk! – majd letettem.
Gyorsan felpattantam és bementem a szobámba, hogy átöltözzek. Kitártam a szekrényajtót majd elkezdtem kutatni valami gönc után.
- Kinek szeretnél tetszeni? – kérdezte barátnőm az ajtóban állva.
- Ömmm, senkinek csak gondoltam valami kényelmesebb ruhát húznék. – hazudtam.
- Egy szabadidőnél mi lehetne kényelmesebb? – nézett végig rajtam. Majd elnevette magát.
- Most min nevetsz? – kérdeztem.
- Ness! Kérlek! Le sem tudod tagadni, hogy mennyire oda vagy érte.
- Mégis kiért? – kérdeztem értetlenül.
- Hát Jacobért! – felelte magától értetődően.
- Ez hülyeség… - mondtam neki egy grimasszal az arcomon. Bár egy kicsit elgondolkoztam azon, amit mondott. Nem ez képtelenség. Még, hogy én és Jake? – Te is tudod, hogy csak az egyik legjobb barátom.
- És miért ne szerethetnél bele a legjobb barátodba? Nessie csak nézz magadra! Amikor beszéltél vele úgy vigyorogtál mint a tejbe tök. Arról nem is beszélve, hogy a szemeid úgy csillognak, mint egy drágakő.
Talán mégis igaza lenne? Nem tudtam a kérdésre a választ hisz még sosem voltam szerelmes senkibe, nem ismertem ezt az érzést. De ezen már reggel is elgondolkoztam és arra jutottam, hogy csak amiatt van ez az egész mert sok időt töltöttem vele. Na és ha ez idő alatt bele szerettem?
Kathleen leült az ágy szélére és intett, hogy üljek le mellé.
- Nessie! Nem hiszem, hogy akkora baj lenne, ha mégis bele szerettél volna. Talán beszélned kellene vele erről. – vetette fel.
- Beszélni? Áhhh biztosan kiröhögne!
- Ugyan már! Mi van ha ő is így érez?
- És ha nem?
- Ne légy már ilyen borúlátó! Legalább meg kéne próbálnod!
- És mi van akkor, ha már van valakije? – úgy láttam, hogy elgondolkozott, majd bevillant neki valami.
- Ezt könnyen kideríthetjük! – vigyorgott.
- Mégis hogyan? – értetlenkedtem.
- Figyelj! Ha esetleg ő is szeretne téged vagy mást. Akkor arról a barátai biztosan tudnak!
Hirtelen beugrott mit is tervez barátnőm.
- És úgy gondolod kitudnánk szedni belőlük?
- Hááát az utóbbi időben úgy vettem észre, hogy Embry egészen rám szállt, szóval ha esetleg én beszélnék vele…
- Akkor kitudnád húzni belőle. – fejeztem be mondatát.
- Pontosan. – vigyorgott rám izgatottan.
- Nos akkor mire várunk még? Induljunk! – gyorsan felkaptam a kocsikulcsot az asztalról. – Várj meg elszaladok a kocsiért! – parancsoltam Kathere.
Hamar átvágtam az erdőn és fél perc múlva már a Cullen ház garázsában voltam. Apa kocsijával mentünk. Az volt a kedvenc. Remélem hamarosan már nekem is lesz saját autóm.
Bepattantam a kocsiba és a házunk felé hajtottam. Kathleen már a kapuban várt. Ő is beszállt és én rányomtam a gázpedálra. 130 km/h-val száguldottunk, utáltam lassan vezetni ebben apára ütöttem. Kat sem volt megijedve, már hozzá volt szokva az őrült vezetésemhez. Negyed óra múlva már La Pushban is voltunk. Szerencsére a farkasok és vámpírok közötti szerződést már felbontották, így nyugodtan mehettem én is La Pushba és Jake is bármikor meglátogathatott minket. Leparkoltam Jacobék háza előtt. Alighogy kiszálltunk már nyílt is az ajtó és Jacob szaladt ki. Utána jött két barátja Paul és Embry. Remek Embry is itt van – gondoltam. Rápillantottam Kathlenre és láttam, hogy ő is valami ilyesmire gondolhat. Jake szorosan átölelt, én pedig nyomtam két puszit az arcára. Milyen aranyos… Próbáltam elrejteni, hogy mennyire oda vagyok érte, remélem sikerrel.
- Sziasztok – mondták mindhárman egyszerre.
- Hello! – mondta kurtán Kathlen. Mintha szégyenlős lenne. Talán neki is tetszik Embry? Erről még ki kell faggatnom!
- Sziasztok – köszöntem én is oda nekik.
Jake Kathleent is megölelte, bár talán egy kicsit erősebben a kelleténél.
- Au, vigyázz kutyus a végén összenyomsz. – nyöszörögte Kathe.
- Uuups, bocsi. – vigyorgott Jacob. – Lenne kedvetek lemenni a partra? A fiúkkal pont oda tartottunk, csak gondoltuk megvárunk titeket.
- Ühüm - bólogattam. Erre Jake megfogta a kezem és elindultunk. Többször fogta már meg a kezemet és ez eddig nem is volt furcsa, de most akárhányszor hozzám ért a szívem hevesebben kezdett verni. Szerencsére nem tudtam elpirulni, mert biztos voltam benne, hogy azonnal ezt tettem volna.
- Héj Embry! – szólt oda Kathlen Embrynek. – Lenne kedved nekem segíteni pár… - elgondolkozott mit is mondjon – kavicsot gyűjteni? – uhhh, pocsékul hazudott, vagy talán zavarban volt?
- Őőő persze, szívesen. – válaszolt zavartan Embry. Bizonyára meglepte barátnőm kérése. Kicsit sajnáltam Embryt, hogy talán így kihasználjuk, de később valahogy kiengesztelem. Ők el is indultak a part másik irányába.
- Nos a barátnődnek bejön Embry? – kérdezte a mögöttem jövő Paul.
- Nem is tudom… talán. – köntörfalaztam.
Pár métert sétáltunk majd egy uszadékfánál leültünk. Paul és Jacob hülyéskedtek én pedig csak nevettem rajtuk s közben reménykedtem, hogy Kathlennek sikerült valamit kihúznia Embryből. Sokáig lehettünk lent a parton, hisz már besötétedett mire elindultunk visszafelé. Kathe és Embry nem sokkal később értek vissza a házhoz mint mi. Amint megláttam az ablakból őket, kirohantam eléjük majd a lépcsőnél megtorpantam, amint észrevettem, hogy fogják egymás kezét. Ezen meglepődtem… Talán ennek a beszélgetésnek köszönhetően Kathleen és Embry egymásra találtak? Ez a gondolat több szempontból is tetszett, az egyik az volt, hogy Embry egy nagyon rendes srác volt és nagyon összeillettek Kathtel, a másik pedig, hogy így már nem is éreztem akkora bűntudatot, hogy kihasználtuk Embryt. Amint észrevettek barátnőm odaszaladt hozzám fülig érő szájjal. Csak elég volt ránéznem és tudtam, hogy igazam lehet, itt valami történt! Ez tuti! Nem is mondtam neki semmit csak átöleltem és ebből ő is tudta, hogy mindent értek. Nem is időztünk sokat tovább, hisz már én is nagyon kíváncsi voltam. Amint kiértünk La Pushból Kathlen belekezdett.
- Ness! Ezt nem fogod elhinni! – kezdte és én figyelmesen hallgattam.

Folytatás hamarosan várható. :) Remélem tetszett.
Ha szeretnétek, hogy írjam le mit beszélt Kathleen és Embry akkor azt jelezzétek. ^^ Köszíííh.